„De remélem, te is ki tudod mutatni a szeretetedet, és megpróbálod megérteni, miken mentem keresztül” – mondtam, miközben gyengéden megsimogattam a fejét.

Hazel csak üres tekintettel meredt rám. Aztán lassan bólintott. „Rendben, megteszem, anya.”

Így hát hazavittem. Azt hittem, talán valami végre célba ért a nevelésemből. Hazel egy kicsit érettebbnek tűnt. Legalább már nem voltak minden ok nélküli