Most egyszerűen csak kinyitom a tenyerem, hagyom, hogy minden jöjjön, és hagyom, hogy minden menjen.

Mivel semmi sem nyomta a lelkem, könnyűnek éreztem magam, mint a levegő, és az előttem elterülő szépség még varázslatosabbnak tűnt.

Egy széken ültem, körülöttem fák árnyékai ringatóztak lágyan.

Hirtelen valaki belépett a napfénybe, félig eltakarva azt. Kissé bosszúsan, hunyorogva néztem fel.

– Ms.