Úgy tettem, mintha nem hallanám, és mentem tovább. Declan utolért, és megragadta a karomat. – Mi a baj már megint?

Bámultam az arcába, s gondolatban egy köteg százdolláros bankjegynek képzeltem el őt, hogy kordában tartsam az indulataimat. – Mit akarsz? – kérdeztem szenvtelenül.

– Az unokatestvérem holnap házasodik. Ma este Portorába utazunk – mondta, ott, kellős közepén a folyosónak.

Ismertem ezt