A férfiak megdöbbentő teremtmények voltak. Még az együtt töltött évek után sem tudtam teljesen kiismerni Declant. Mi értelme volt ennek a hirtelen jött költői befelé fordulásnak?

A mézesmázos duma sosem volt az ő stílusa – a pokolba is, nem is volt jó benne. Az a Declan, akit én ismertem, megingathatatlanul higgadt volt; egy férfi, aki hideg precizitással stratégiázta ki magát minden problémából.