Kihagyott egy ütemet a szívem. A darab, amit Tristan játszott, ismerősnek tűnt, mintha már milliószor hallottam volna, de nem jutott eszembe a címe.

Nekitámaszkodtam az ajtófélfának, és figyeltem, ahogy hosszú, elegáns ujjai táncolnak a billentyűkön. Abban a pillanatban úgy nézett ki, mint egy herceg egyenesen egy tündérmeséből.

Tristan csak egy rövid ideig játszott, aztán rám nézett.

– Mi a címe