Eszembe jutott valami, amit Declan mondott nekem egyszer: valójában az a legtehetetlenebb, akit szeretnek. Amikor az, akihez kötődnek, elfordul tőlük, ők ott maradnak magukra hagyva, a saját érzéseik fogságába esve, elveszetten és zavarodottan – akár egy templom, amelyet maga mögött hagytak, miután az összes hívő távozott.

És most akaratlanul is elgondolkodtam – vajon egy napon én is úgy végzem ma