Hazel, aki mindig éles eszű volt, azonnal kapcsolt. Az állát a kezére támasztotta, és elvigyorodott. „Ugye milyen szép az anyukám?”

Tristan olyan pillantást vetett rám, mintha némán segítségért könyörögne.

Gyorsan odaléptem, és halkan így szóltam: „Hazel, ne beszélj butaságokat.”

Hazel csak egy halk „Ó”-t hallatott.

Ekkor újra megszólalt a csengő. Hazel sietett ajtót nyitni – ezúttal Blair volt az