– Sajnálom – suttogta Iris, és úgy hajtotta le a fejét, mintha az egésznek a súlya már túl sok lenne. – Igazán szeretem őt. Kérlek... hagyd, hogy az enyém legyen.

Csak bámultam rá, meglepődve azon, milyen mélyre ható is a Roman iránti megszállottsága.

Amikor Iris felnézett rám, a szeme csillogott a könnyektől. – Mindig is tudtam, hogy soha nem versenyezhetek veled. Bármikor a közelben vagy, ő nem