Hozzá fordultam. A szeméből már eltűnt a harag, és mintha még a fájdalom is halványodott volna egy kicsit.

– Tényleg? – Ha hajlandó volt megbeszélni a dolgokat, talán tényleg békésen lezárhatjuk ezt az egészet, és mindketten továbbléphetünk.

Roman bólintott. – Igen. Csak mondd el, mi jár a fejedben. Itt vagyok.

Rábámultam, egy pillanatra megdöbbenve. Furcsa, szinte már őrült nyugalom áradt belőle.