Tristan tettetett rosszallással meredt rám. – Te tényleg nem vagy egy szégyenlős típus.

– Veled nem kell udvariaskodnom – incselkedtem.

Tristan sóhajtott, a szemében a kétségbeesés és a vonzalom keveréke csillant meg, ahogy átkarolta a vállamat. – Rendben, akkor ne is fogd vissza magad.

Amikor Tristan átkarolt, egy pillanatra megfeszültem, de aztán engedtem, hogy ellazuljak. 'Miért vagyok még mind