Hazel zavartan nézett rám. "Anya, még mindig nem kaptam új ruhát."

"Majd legközelebb. Holnap hozzuk magunkkal Richard nagypapát és nagymamát is" – mondtam sietve.

"Rendben" – egyezett bele Hazel. Hazafelé a kezében lévő finom, apró babával babrált. Aztán a semmiből megkérdezte: "Anya, az a bácsi az előbb nagyon hasonlított Tristanre. Rokonok?"

Szorosabbra fogtam a kormányt, és a bűntudat egy hirte