Ahogy beszálltam az autójába, egy csokor rózsát nyújtott felém. – Útközben vettem.

Az édes illat betöltötte a levegőt, én pedig elmosolyodtam. – Köszönöm, gyönyörűek.

Tristan még mindig a munkaruhájában volt, és a szokásosnál is kifinomultabbnak tűnt. Lehet, hogy a munka tette, de mintha a tartása is megváltozott volna – mint egy fiatal, éles tekintetű leopárdé, a pillantása pedig hevesebb volt, m