– Nincs mit mondanom neked – mormoltam, majd kikerültem, és határozott léptekkel elsiettem mellette.

„Mégis miről akarna beszélni Alistair? Csak azt akarja hallani a szemembe mondva, hogy mekkora vak voltam, amiért Tristant választottam?” – gondoltam magamban.

Egyáltalán nem tartoztam neki azzal, hogy az ő szánalmas kis egóját etessem.

Besiettem az étterembe, ahol Sienna már meg is rendelte az éte