Látva, hogy felhúztam magam, Alistair azonnal átült mellém, megszüntetve a köztünk lévő távolságot.

Megfeszültem, és ösztönösen elhúzódtam tőle, igyekezve tartani a távolságot.

„Jól van, ne haragudj. Sajnálom, nem úgy értettem” – mondta békítőleg.

Csak egy kicsit durcáskodtam, de őszintén szólva nem vettem igazán a szívemre.

*„Megint havazik”* – mormoltam magamban, miközben a kocsiablakon túl kava