Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
De Alistair meg sem hallott engem; tüzes csókja csak még könyörtelenebbé vált, ahogy közelebb szorított magához, nem engedve, hogy elmeneküljek.
Az elmém teljesen kiürült, a lélegzetem elállt, az arcom pedig forrón és vörösen égett.
Az ujjaim, amelyekkel el akartam tolni magamtól, a levegőhiány miatt minden erejüket elveszítették – mire feleszméltem, már a vállába kapaszkodtam, és inkább belé csim