A Lámpásünnep után lassan újra kezdődött az iskola. Előtte még segítettem Hazelnek összepakolni a holmiját az órákra.

Hazel két tenyere közé fogta az arcomat, elhalmozott puszikkal, szeme pedig csillogva szegeződött rám.

– Anyu, most jöttem rá, mennyire szeretlek.

E szavak hallatán könnybe lábadt a szemem, és leírhatatlan érzelmek hulláma söpört végig rajtam.

– Anyu, miért sírsz? – kérdezte meglep