Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Alistair úgy nézett ki, mintha mindjárt felrobbanna a dühtől; arcvonásai elborultak, mint a viharos égbolt.

Kezdtem már igazán belejönni, hogyan hozzam ki a sodrából.

– Hagyjuk is. Úgysem érdekel különösebben... – erőltettem magamra egy mosolyt, de a szavaim hidegek voltak, mint a nyár derekán lecsapó hóvihar, velejéig dermesztve az embert.

Alistair vett egy mély lélegzetet, alig bírva megállni, h