Alistair hosszan, kissé kábultan nézett rám. Azután elköszönt a barátaitól, és személyesen kísért ki.

"Alistair, igazán nem kell kikísérned... bőven elég, ha a sofőröd hazavisz" – mondtam kissé feszengve. Sosem akartam tolakodóan befurakodni az életébe, mégis valahogy mindig ott kötöttem ki.

Alistair lehalkította a hangját. "Semmi baj. Veled megyek. A gyógyszered még nálam maradt, úgyhogy oda még