Mindig is tudtam, hogy Declannek jó szeme van a dolgokhoz, de arra nem számítottam, hogy ilyen gyorsan összerakja a képet.

Rápillantottam a mellettem ülő Hazelre, összekulcsoltam az ajkaimat, és egyszerűen ügyet sem vetettem rá.

Declan lélegzete hirtelen felgyorsult, mintha egyszeriben elveszítette volna az uralmát az érzelmei felett.

A homályban megragadta a csuklómat, és olyan erősen szorította,