Valóban nem kellett volna ugratnom Declant – ebből csak úgy tűnik, mintha túlságosan is beleéltem volna magam a dologba.

Amikor rám vetette azt a kiismerhetetlen pillantást, próbálva megfejteni, mire akarok kilyukadni, komoly arcot vágtam. „Jól van, elég ebből. Menj már, kérlek.”

Declan felállt, és könnyedén megkocogtatta az ujjait az asztalon. „Nincs szükségem senkire, aki megmondja, hogyan éljek