Alistair figyelmessége finom volt, mint a tavaszi eső – csendesen táplálta a lelkemet.

Elmentettem a fényképeket.

Az este órák után felvettem Hazelt, és hazavittem magamhoz. Saját kezűleg főztem neki vacsorát.

Még abban a korban járt, amikor rohamtempóban nőtt, és az igazat megvallva, a folytonos éttermi koszt egyáltalán nem tett jót neki. „Amikor csak tehetem, itthon kell főznöm neki” – gondoltam