Ahogy kiszálltam a kocsiból, megláttam a magas, karcsú Alistairt, amint egy pohár vízzel a kezében az ajtónak támaszkodva figyelt engem. „Azt hittem, már régen ideérsz” – mondta.

Vettem egy mély levegőt, hogy összeszedjem magam, és sikerült elmosolyodnom. „Kész rémálom volt a forgalom.”

Alistair intett, hogy menjek be, én pedig követtem őt az étkezőbe. Az asztal már roskadozott a gőzölgő ételektől