Gyengéden lehúztam a maszkot az arcomról, és bólintottam. „Igen.”

Declan tekintete hosszan elidőzött az arcomon. Nem szóltam egy szót sem, csak bementem a fürdőszobába megmosakodni. Amikor kijöttem, Declan a kanapén hevert elnyúlva, és úgy méregetett, mintha idegen lennék. „Alistair segített neked?”

„Ühüm” – bólintottam.

Declan gúnyosan elmosolyodott. „Úgy tűnik, jó néhány dolgot eltanultál tőle.”