Szinte kiugrott a bőréből, majd próbálta összeszedni magát, és rám nézett, józanságot erőltetve magára. „Sera...”

„Ideje hazamenni” – mondtam, odalépve, hogy felsegítsem.

Rowan elcsendesedett, és engedelmesen követett le a lépcsőn.

„Sera, ezt nem fogod elhinni. Ma koccintottam a titokzatos főnökünkkel... Olyan tekintélyt parancsoló. Hogy a fenébe válhatnék valaha olyanná, mint ő?

Ja, és emlékeztet