Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Edith úgy érezte, a sérelmek áradata tör fel belőle. Eltakarta a száját, és könnyek kezdtek csorogni az arcán.

Orson végül letette a puha rongyot, kissé ráncolta a homlokát, és az asztal körül sétált: "Nézz magadra! Miről beszélsz egyáltalán? Hogyhogy nem látnám Veda erőfeszítéseit? Tudod, milyen mélyen szeretem őt évek óta. Nem igazságtalan velem szemben ilyet mondani?"

Aztán egy papírzsebkendőve