Valerie úgy állt ott, mint egy fenyőfa, karcsún, de szívósan; még az erős szél sem tudta megtörni. Fenségesnek tűnt, és áhítatot ébresztett Sabrinában.

Sabrina üres tekintettel meredt rá. Terv szerint nekiütközött Valerie-nek, és meglökte, de csalódására a csel kudarcot vallott.

A lehetőséget elszalasztva, Sabrina kelletlenül hátralépett egyet, és így szólt: – Jaj istenem, sajnálom. Megcsúsztam és