Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Gareth túl sokáig tartotta magát, de mostanra elérte a teljesítőképessége határát.

Most már alig bírta nyitva tartani a szemét, a lába olyan volt, mint az ólom, és felkelni sem bírt a földről. Minden izma úgy sajgott, mintha egy hegyet cipelt volna a hátán.

„Jól vagy?” – térdelt le mellé Valerie, ujjait finoman a csuklójára szorítva.

A férfi pulzusa gyenge volt, a bőre forró az érintésre. Láz mard