Cleo pislogott, megdermedve a gondolattól: „Várjunk csak, mi van? Én csak udvarias akartam lenni.” De a szavak már elhagyták a száját, és ha most visszakozna, az felettébb rosszul venné ki magát.

Összeszorított foggal turkált a táskájában a kulcsai után, majd kinyitotta az ajtót. „Csak hogy tudd – mormolta –, odabent elég nagy a kupi. Ne ítélkezz, jó?”

Ahogy befejezte a mondatot, kitárta az ajtót,