~Kaelar~

Dühöngtem. Apámra, a vénekre, mindannyiukra. Megesküdtem magamnak, hogy azon a napon, amikor Magnus lemond, feloldom mindannyiukat a kötelességük alól. Túlságosan beleragadtak a régi módszereikbe, az idők pedig változtak.

Rowena némán ült mellettem, és a bámészkodott kifelé az ablakon egy olyan arckifejezéssel, amit nem igazán tudtam hová tenni.

Bocsánatot akartam kérni tőle apám nevében,