– Meddig titkolnád még? Kael felismeri őt – szólalt meg Dove Maeve elméjében; a hangja lágy volt, mégis kitartóan suttogott. A szoba csendes volt, a gyerekei már aludtak. Az orvosi műszerek halk zúgása és az éjszaka távoli csendje visszhangzott a néma kórteremben. Maeve képtelen volt elaludni, nyughatatlanul fel-alá sétált a szobában.

A szobát túlságosan szűknek érezte, mintha a falak rászűkülnén