– Adja oda neki a telefont, de azonnal! – utasította Roman.

A másodpercek, amíg a telefont Kaelhez vitték, hosszú perceknek tűntek Roman számára. Végül a telefon a fiúhoz került.

– Halló?

– Kael – szólt Roman megkönnyebbülés és öröm keverékével, arcán széles mosoly terült el, ahogy a vonal túlsó végén meghallotta az ártatlan hangot; megnyugtató balzsam volt ez az imént még őt fojtogató aggodalom