Kael úgy gubbasztott ott, s olyan komolyságot sugárzott, ami egy művészi alkotásán keményen dolgozó kisembernek is becsületére vált volna.

"Mit rajzolsz?" – tudakolta Maeve, odasétálva a fiához, és gyengéden beletúrt a hajába. Kael elégedetlenül felmorgott, és visszasimította a haját. "Sajnálom" – kért bocsánatot az anyja, felismerve a fiú idegenkedését a fejlettől; ez a gesztus kizárólag Romannak