*****Vivian szemszöge******

Már épp sikítani akartam, de a kéz befogta a számat, majd megpördített, hogy az arcába nézzek. – Caleb. – Azonnal megöleltem, könnyek hullottak a szememből. A testvérem életben volt. – Sajnálom – törtem ki zokogásban.

– Psszt, meghallanak. Semmi baj – suttogta a fülembe.

Szipogtam. – Rendben. Otthon majd többet beszélünk. – Aztán eszembe jutott Nadia és Rosa. – Meg kell