*****Vivian szemszöge*****

Kopogtak az ajtómon, én pedig felnéztem a kezemben tartott papírokból. Alfának lenni irtózatos felelősséggel járt, és én minden tőlem telhetőt megtettem, hogy megbirkózzam vele.

Az ajtó kitárult, és egy szolgálólány lépett be egy pohár vízzel.

Rámosolyogtam, és elvettem a tálcáról, amit a kezében tartott. Erről ismét Lydia jutott eszembe.

– Alfa, a Viharkarom falka Alfáj