Evander homloka látható nemtetszéssel ráncolódott össze.

Nem viszonozta Declan üdvözlését. Kifürkészhetetlen szemei csak hidegen meredtek rá. – Declan, miért nem kopogtál?

Declan mosolya egy pillanatra megbicsaklott. Aztán teátrális vállvonással széttárta a karját. – Kopogni? Ugyan már, Evander. Ne felejtsd el, ez az én helyem. Oda megyek, ahova csak akarok. Nincs szükségem senki engedélyére.

Teki