Harrison alakja eltűnt az ajtóban. Sloane arcán csak ekkor söpört végig a valódi megkönnyebbülés hulláma, a begyakorolt nyugalom pedig lágy, bizalmas mosollyá olvadt.

Hangja szinte suttogássá halkult, s őszinte hálát hordozott. – Köszönöm, Homer. Sajnálom, hogy újra belekevertelek ebbe.

Homer arcán laza mosoly jelent meg, ahogy a feszültség elhagyta a vállát.

– Szóra sem érdemes. Bridget már tájék