Hazel ragasztotta oda neki a hátsó borító belső felére.

Sloane vett egy mély lélegzetet, megacélozva magát, mielőtt végre készen állt.

Óvatosan felnyitotta a borítót. A lapok már megsárgultak az időtől.

A naplója nem egy napi krónika volt. Akkoriban Sloane óvatos volt és zárkózott, és csak akkor hagyott nyomot ezeken a lapokon, amikor az érzelmei túláradtak, és nem tudott velük máshová fordulni.

A