Evander közömbös hűvösséggel figyelte, ahogy a viselkedésük pillanatok alatt pökhendiségből talpnyalássá változik, s egy csipetnyi gúny villant át a szemén.

Álláspontját abszolút világossággal vázolta fel; kiterítette a lapjait az asztalra. Most már ezeken az öregembereken múlt, hogy megértsék az idők szavát.

Ezzel Evander nem időzött tovább. Sarkon fordult, és kilépett a tanácsteremből.

Gondolata