Vera előresietett, és elkapta Dariust, mielőtt elesett volna. – Sinclair úr, jól van? – kérdezte fojtott, aggódó hangon. Aztán minden bátorságát összeszedve az immár teljesen megzavarodottnak tűnő Declan felé fordult, és magára vállalta az egész bűnt.

– Declan... kérlek, ne hibáztasd apádat! Ez az egész az én hibám... nekem kell bocsánatot kérnem...

– Én voltam az, aki megkérte, hogy ne szóljon ne