Sloane nem bírta ki, hogy ne ugrassa. „Hát, jobb lesz, ha hazamész, és alszol egy jót. Ha holnap sötét karikákkal a szemed alatt állítasz be értem, megjárod!”

„Rendben” – egyezett bele Evander könnyed hangon. „Hazamegyek, hogy felkészüljek a vőlegényszerepre.”

Sloane halkan felnevetett, és az esküvő előtti feszültség halvány, lappangó szorítása mintha felengedett volna a férfi hangjának melegétől.