Egy pillanatnyi csend után Sloane szemébe nézett, és a legnagyobb őszinteséggel így felelt: „Nem, nem ismertem. De... úgy éreztem, biztosan jó ember. Még úgy is, hogy maszk volt rajta, és alig beszélt, nagyon jó volt vele lenni. Egyáltalán nem féltem tőle.”

Aztán, miközben Sloane az érzelmek kavargó viharával küzdött, Finn mintha visszaemlékezett volna valamire. A csillogás elhalványult a szemében