Iris

Nem megyünk vissza az Alfa kúriájába.

Annak ellenére, hogy technikailag már az enyém – minden egyes bársonyfüggönnyel és csiszolt tölgyfabútorral egyetemben –, még mindig Trentonénak érződik. Mint egy aranyozott rácsú ketrec. Mint egy hely, ami túl sok rossz emléket szívott magába.

Helyette visszatérünk a város szélén álló kis házba. A régi házamba.

Még mindig az anyám olcsó alkoholjának szag