Lucien

A fájdalom a társammá vált. Nem egy látogató. A fájdalmam állandó lakos.

Obszidián láncokon lógok. A szárnyaim véreznek. A karjaim felettem kinyújtva. A bokáim alul megkötözve. A tenyerem friss sebeiből vér csordogál le, ahol Zyra a magánkamrájának falához szögezett.

A legrosszabb rész nem az égető fájdalom. Nem a nyakamon átfúródó tüskék. Nem is az a csontig hatoló sajgás a szétszakadt szá