Iris

Felriadok. A légzésed felszínes. A szívem a bordáimnak verődik. Egy pillanatig azt hiszem, ez csak az álom, de minden kétség, hogy ez nem a valóság, füstként illan el, amikor megérkeznek az első rengések.

A palota omlik össze.

Már azelőtt a csontjaimban érzem, hogy meghallanám. A padló úgy nyög, mintha kettészakítanák. A mágia felsikolt. A falak remegnek, és a szobám falain lógó festmények a