Zane

A keleti torony erkélyén állok, és nézem, ahogy a napfelkelte aranyat mázol az égre, mintha próbálna bocsánatot kérni a hideg éjszakáért.

A látványnak fel kellene vidítania a napomat, legalább mosolyra bírnia, de nem. A vállaim merevek.

Nem aludtam.

A páncél a mellkasomon túl tisztának érződik. A jelvény túl újnak. A Külső Őrség Főparancsnoka. Így hívnak most. Iris ragaszkodott hozzá, hogy v