A kerítés vad döngetése lassan alábbhagyott.

A Ghoulok még mindig ott voltak kint, közvetlenül a fakarók mögött tömörülve. Néha benyúltak, rothadó körmeikkel kaparták a fát. Időnként egy-egy morgás is kiszakadt belőlük. Semmi értelmes.

Voltak elegen, az biztos. De amíg senki nem ment ki bentről, nem tűntek elég okosnak ahhoz, hogy áttörjék a védelmet. Egyelőre kaptak egy kis lélegzetvételnyi időt.