Kira, még mindig medve alakjában, mellé telepedett, egyik hatalmas mancsát éppen a feje felett lógatva. Egyetlen határozott csapás elég lett volna ahhoz, hogy eszméletlenre verje – mint amikor egy érett görögdinnyét zúznak szét.

Nem telt el sok idő, mire felhangzott a zaj.

*Kopp... kopp... kopp...*

Gyors, éles léptek visszhangzottak a bánya bejárata felől.

Itt jönnek.

Harper szorítása ráfeszült az