Harper némán, borospoharával a kezében, hátradőlve a székén egy lágy mosollyal figyelte, ahogy a helyiek minden különösebb feszültség nélkül elvegyülnek a céhtagok között.

A meghitt, élénk mulatság majdnem este tizenegy óráig tartott.

Mindenki arca kipirult az italtól. Jólesően büfögtek, tökéletesen jóllakva, és kezdték lezárni a felejthetetlen személyes találkozót.

"Egy falatot sem bírok már enni