– Apa? – szólítom meg, és megállítom Evandert, aki épp az ajtó felé terelne.

Felnéz az íróasztalától, kék szeme úgy csillog, mint az enyém. – Mi az, hercegnőm?

– Ugye nem vesztek túl sok vért? – kérdezem a kezemet tördelve, és bárhová nézek, csak a szemébe nem. – Csak a kisbaba miatt aggódom.

Nem kellene ennyire idegesnek lennem, nem most, amikor végre megtaláltam, hová is tartozom. De egyszerűen