A falba kapaszkodva állok fel, düh dagad a mellkasomban. – Ez helytelen, senkinek sem szabadna éheznie – mondom mérgesen.

Tudtam, hogy tennem kell valamit, és azt is tudtam, hogyan, de már így is legyengültem, és ez kockázatos volt mind rám, mind a babára nézve.

De nem hagyhatom egyszerűen, hogy éhezzenek. Ezek az emberek ártatlanok voltak, akiket csak azért diszkrimináltak, mert másnak születtek.